2009. aug. 8.
Nem tudom mitől féltem eddig. Már évekkel ezelőtt, egy nagyon kedves barátomtól hallottam a Hangdaláról. Feliratkoztam a hírlevélre, olvastam a leveleket és vártam a megfelelő pillanatot. Örülök, hogy eljött ez a pillanat.
Sándor olyan, mint amilyennek az írásai alapján elképzeltem. Végtelen szeretet, jóság, és adni akarás árad belőle. Örülök, boldog vagyok, hogy itt lehettem és kaphattam ebből a szeretetből.
Néha úgy éreztem, hogy angyalok vagyunk és szárnyalunk. Bármire képesek vagyunk, jó lenne ezt az érzést örökre megőrizni. A szürke hétköznapokon nagy szükség lenne erre. A legtöbb, amit a tanfolyamtól kaptam, a tudat, hogy az élet csodálatos.
Hauzer Beáta