fbpx

Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, kiszállok magamból, pontosabban nem az a nagydarab valami vagyok, aki/ami a kanapén ül, hanem valami libegő, könnyed lény

Szerző: | jan 29, 2011 | HangDala Kezdő élmények | 0 hozzászólás

2008. szept. 28.

Vidám csapattal kerültem össze, pont azokkal, akikkel kellett.

Lassan egy éve követtem figyelemmel a Hangdalát Helsinkiből. Amikor a bemutatkozó szöveget elolvastam, tudtam, kedves Sándor, hogy az egészet nekem találtad ki, ne is tagadd! Sikerek már nem érdekelnek, hacsak azt nem nevezem annak, hogy az együtténeklés során eszembe sem jut, hogy nem tudok énekelni. Kivételezett helyzetben érzem magam, hogy a zenét ezúttal nem csupán befogadóként élvezhetem, hanem művelőjeként is. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, kiszállok magamból, pontosabban nem az a nagydarab valami vagyok, aki/ami a kanapén ül, hanem valami libegő, könnyed lény. Tök jó volt. Hiába próbálták kedves családtagjaim cikizésükkel (miszerint a Fehérvári úti Skálát már bezárták, de a Milánóiban még van hely), ezt az élményt ők csak általam közvetítve fogják megszerezhetni – ha szépen megkérnek rá…

Egy szó mint száz: Sándor, fantasztikusan csinálod, örök béke és köszönet érte!

Papp Éva

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

s2Member®

Pin It on Pinterest