Beszéljünk a kritikáról

Szerző: | febr 21, 2021 | 0 hozzászólás

Egy abszolút sarkalatos pontról szeretnék szót ejteni, ami talán az egyik leglényegesebb dolog a HangDalában. Ez az oka annak, hogy miért szeretnek az emberek ide járni.

Mert itt nem lesznek megsemmisítve felelőtlen, vagy éppen akár rosszindulatú kritika által. Vagy olyan kritika által, amit nem feltétlenül rossz emberek eregetnek magukból úton útfélen, hanem olyanok, akik nem is tudják, mit tesznek. Ők már mérgezettek, és nem, nem akarom azt mondani, hogy esetükben nincs semmi remény, mert nagyon is van.

Minden egyes Hangdala Énektanfolyam elején elmesélik a résztvevők, hogy milyen céllal, milyen vágyakkal, reményekkel jöttek el a Hangdalába. A 70% arról számol be, hogy valamikor gyermekkorukban az iskolában, vagy a családjukban valaki leszólta a hangjukat, és akár hiszed, akár nem, ez az egyik legmélyebben élő seb azóta is a lelkükben. Ezért jönnek a HangDalába, hogy ez a seb begyógyuljon. És be is gyógyítjuk ezt a sebet, ebben biztos lehetsz!

Az építő kritika nagyon fontos. Mondjunk egy példát! Valaki énekel nálam, és nem hagyom annyiban, ha azt látom, hogy valamit még nagyszerűbben, még jobban elő tudna adni, és alatta marad a képességeinek. Ha olyan dolgokat csinál, amivel akadályozza magát, amitől nem működik a hangja, vele együttműködve megkeressük a téves működésmódot, és megtaláljuk a megoldást. Ez is kritika volt, de a végeredménye nem egy sárbatiport önérzet, egy lerombolt önkép, hanem egy sikeres ember, aki boldog, mert létre tudott hozni egy pozitív változást magában, a működésében.

Ez a HangDala szellemisége, itt megvédjük az embereket a romboló kritikától, és ha érte őket ilyesmi – mert érte őket, abban biztosak lehetünk – akkor módszereket adunk nekik arra, hogy kiszabaduljanak a gonosz kritika fogságából.

A rosszindulatú kritikát kibocsájtó ember olyan látványt nyújt, mintha egy fekete folyadékot eresztene ki magából, ami behatol a másik emberbe, és körülfonja a szívét, lebénítja benne a szeretetet önmaga iránt, és az iránt a tárgy iránt, ami benne szenvedélyes érdeklődést vált ki. Ez a fajta tevékenység a kontroll egy formája, egyfajta finom varázslat, amit ha beengedsz magadba, akár egy életre le fog bénítani, és képtelenné válsz arra, hogy kedvenc tevékenységeidet gyakorold, vagy abban fejlődj. Aki ezzel az eszközzel él, tulajdonképpen a fogságába vet téged, és így uralkodik rajtad. Gyakran álcázza tevékenységét jóindulatnak, vagy humornak: ő csak segíteni akar! Ő csak viccel!

Aztán ha befogadtad a mérget, nagyon nagy az esélye annak, hogy tovább fogod adni. Te is beállasz a mérgezők csoportjába.

Egy sztorim erről: A minap kint sétáltam a Normafánál, és egy kedves ember népdalokat énekelt. Jópofa, tréfás hangulatú volt az előadása. Mellette egy kis bőröndben voltak CD-k tőle. Két aranyos gyerek boldogan hallgatta, és az anyukájuk is élvezte a hangulatot, a gyerekek örömét.

Helyes fiatalok sétáltak mögöttem, és az egyik srác elkezdte mondani a barátnőjének, meg a többieknek, hogy “nahát, ha te megszólalnál, énekelnél egy hangot, a porba aláznád ezt a szerencsétlent, akit már nem lehet alulmúlni, annyira mélyen van a színvonala.” A lány nem igazán értékelte ezt a negatívan előadott bókot, és mondta, hogy ez nem így van, a zene nem a versenyzésről szól. De a srác csak folytatta, és kényszeresen még legalább 5-ször elmondta ugyanezeket, látszik, hogy valamilyen célja volt ezzel.

Én nem voltam ettől boldog, és szándékosan lelassítottam, hogy elmenjenek mögülem, ne kelljen tovább hallgatnom ezt.

Pedig lehet, hogy hátra kellett volna fordulnom, és elmondanom a srácnak, hogy a barátnőjének van igaza, és ezzel a kritikával nem csak azt a népdalénekest semmisíti meg, hanem saját magát is, és tulajdonképpen a saját tehetségét teszi tönkre. Mert pont ez a kritika az, amiért ős soha az életben nem fog énekelni. A legfőbb áldozata a gonosz kritikájának saját maga!

Jók a televíziós valóságshow-k, tehetségkutató műsorok, de azért vannak fenntartásaim is ezekkel kapcsolatban olyankor, amikor a zsűri ezt a fekete folyadékot kezdi magából kibocsátani, és nem csak a pellengérre állított szerencsétlent semmisítik meg, hanem egy egész országnyi nézősereget is megmérgeznek bénító kontroll varázslatukkal. Akik ezt teszik, még az is lehet, hogy élvezik a hatalmukat.

Ami persze teljesen látszólagos. Ugyanis bármikor megteheted, hogy nem fogadod be a gonosz kritikát, tűnjön bármilyen humorosnak, vagy jóindulatúnak, és a legjobb, ha ezt azonnal meg is mondod a kritizáló félnek. Valahogy így:

“Megértem, hogy ez a véleményed, de én most úgy döntöttem, hogy nem fogadom be. Köszönöm, hogy elmondtad, és köszönöm, hogy meghallgattál.”

Ha még cifrázni akarjuk, ezt is hozzátehetjük, vagy akár az is elég, hogy hozzágondoljuk:

” Nem hatalmazlak fel arra, hogy te korrigálj engem, mert ezt csak olyan valakinek engedem meg, akiben bízok, és akinek a jóindulatában, tudásában és bölcsességében biztos vagyok. Minden más esetben kizárom az ilyen megnyilvánulásokat magamból, és nem engedem megmérgezni magam. A szabadságom mindennél fontosabb, nem fogom odaadni neked, hogy uralkodhass rajtam.”

Meg fogod látni, hogy ha így teszel, megnyílnak benned a fejlődés forrásai, és a tiszta vízű patakként fog belőled feltörni a saját tehetséged! Legyen is így! A HangDalában így van! A zene és az ének iránti szeretetedet senki nem veheti el tőled!

A Zene legyen Veled!

Fekete-Kiss Sándor
A HangDala Énekmestere

2

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!

Pin It on Pinterest

Tetszik?

Add tovább!