Magánóra élménybeszámolók

2006. 11. 15.

Amióta dalolok a hangdalánál, boldogok a mindennapjaim, és alig várom a következő órát és Sanyi lelkesedését, lelkesítését… Szóval dalolni jó, sőt még annál is jobb.

Giebiszer Gyöngyi

Azért szeretek ide járni, mert nagyon jó hangulatúak az órák, jó kedvem van közben, és még a hangom is javul. Ráadásul tök jó számokat éneklünk, szóval nagyon jó az egész!

Mátyus Orsi

2010 júl. 25.

Kedves Sándor és Mindenki!

Én ugyan nem voltam HangDala tanfolyamon, csak mint meghívott vagyok itt. De azt hiszem, van mit írnom, már egy ideje HangDalázom…

Az Ének Stúdión, a magánórákon, fellépéseken eddig is nagyon sokat kaptam a HangDalától… Amikor együtt énekelnek az emberek, fantasztikus energiák szabadulnak fel. És ez tényleg így van. Mert ha éneklünk, minden egyes ember elengedi magát, kiadja, ami benne van, kifejezi érzelmeit, kiénekli a szeretetet a szíve mélyéről, mert aki itt van, mind szívből énekel és Ti mind fantasztikusak vagytok (ez mindenkinek szól), folytassátok, és ha az életetek különböző perceiben, amikor elfáradtok, úgy érzitek, valami hiányzik, esetleg szomorúak vagytok, vagy épp vidámak, egy nagy  nevetés után, vagy épp a zuhany alatt… ÉNEKELJETEK! Nem számít, hogy, mert az ember akkor a legszebb, amikor teljes szívéből énekel… Azt hiszem, én ezt kaptam a HangDalától (szívecske rajzolva)

Takács Dóri

2006. 07. 11.

Azért jöttem éneket tanulni, mert nagyon szeretek énekelni, viszont a környezetem az akkori tudásomat nem nagyon díjazta. Nem gondoltam volna, hogy 6 óra tanulással ilyen eredményeket tudok elérni:

Először kicsit nevetséges voltam magamnak, ahogy a hangképző gyakorlatokat végeztem.

Azután ráéreztem az ízére!!!

Most erőltetés nélkül tudok úgy énekelni, ahogy előtte elképzelni sem tudtam! Nagyon köszönöm!

Sziasztok!

Felejthetetlen élményt adott nekünk a Hangdala és segítségével mi is felejthetetlen élményt adtunk.

Feleségem születés napjára készülve lányaimmal-Krisztina, Csilla, Juli -,megtanultunk két Elvis számot. Én énekeltem ők adták a vocalt.

A két Elvis számot a születésnapi partin adtuk elő, Sándor zongorázott. Óriási sikerünk volt.

Magam nagyon félve kezdtem az ének tanuláshoz, inkább csak kötelességszerűen, lányaim elvárásainak meg egy 6 évvel ezelőtt tett (felelőtlen) ígéretemnek akartam eleget tenni,  a születésnapi énekléssel.

Igencsak meglepett, hogy milyen gyakorlatokat kellett csináljak, de különösen az, hogy milyen eredményes , ahogyan Sándor tanít.

Nagyon élveztem, hogy már én is tudok viszonylag jól énekelni, magam is élvezem a gyakorlást. Különösen szép, kellemes, kedves és nagyon vidám hangulatú élmény volt a lányokkal együtt gyakorolni, amiben persze Sándor profizmusa nagyot sokat segített, hiszen nélküle nem haladtunk volna, hanem csak kínlódunk.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy régebben én azért énekelgettem, igaz ezt megelőzően 33 éve.

Köszönjük Sándor, Köszönjük Hangdala, szuper volt!

U.i.:

Azóta már volt olyan barátom aki kérte, hogy az ő születésnapi buliján is énekeljek.

2006. 04. 18.

Őszintén ki tudom fejezni a gondolataimat, őszintén ki merem mondani a véleményem, és mégsem bántok meg senkit.

Ez azóta van mióta leírtam nálad az első tapasztalataimat.

Egész életemben fájt hogy gyerekkoromban nem tanulhattam zongorázni. A második magánóra után ez a fájdalom elmúlt

Bármit tanultam, mozdulatot, éneket, bármit, ha nem teljesítettem jól harag, sőt gyűlölet áradt a tanár felől. Ezt soha nem érzem nálad, sőt

Szeretettel köszönöm

Darabosné T. Irma

Mielőtt idézném Kovács Anita beszámolóját, elmesélem a történet előzményeit. Anita és Orsi barátnője nagyon fel voltak zaklatva Anita egy barátnőjének balesete miatt. Emese barátjával teljesen szabályosan ment át az úton, amikor egy száguldó autó mindkettejüket elgázolta. Nagyon súlyos baleset volt. Emese öntudatlan állapotában is ezt hajtogatta: “Hívjátok Anitát!” Az egyik járókelő a mobiljában megtalálta az Anita bejegyzést, fel is hívta a mi Anitánkat., aki először azt hitte, hogy valaki szórakozni akar vele. Később megtudta az igazságot. Meg akarta látogatni Emesét, aki mindeközben hosszú hetekre kómába került, de nem engedték be a Baleseti Kórházba.

Másnap Orsival eljöttek hangképzés órára. Láttam lelkiállapotukat, és hirtelen az az ötletem támadt, hogy felhívjam őket arra, hogy a zene gyógyító erejét, amit mindannyian megtapasztalunk a HangDalában, küldjük el Emesének! Tetszett nekik az ötlet. Meggyújtottam egy gyertyát. Ebben a pillanatban azt éreztük, hogy “valaki megjelenik” a zeneszobában. Hihetetlenül erős, sűrű érzés volt.

Még addig soha nem csinálták a lányok a beéneklést olyan lelkes erővel és gondossággal, mint akkor. Minden erejükkel segíteni akartak. Utána a Dzsungel Könyvéből énekeltünk, az “Amíg őriz a szemed”-nél bizony mindannyian sírtunk. Majd a Nyitányt adtuk elő, ebből hatalmas lelkesítő erők szabadultak fel, a hangulat egészen a bizakodó lelkesedésig, tomboló vidámságig fokozódott. Érezni lehetett, hogy a gyógyító erők felszabadultak, és minden megtelt élettel.

6 hét múlva Emese felébredt a kómából. első szava most is az volt, hogy “hívjátok Anitát”. Anita persze azonnal bement a Balesetibe. Meglátta Emesét a kórházi ágyon, és sírva átölelte. Emese elkezdett mesélni arról, hogy amíg kómában volt, Anitával álmodott, és látott valaki mást is vele. “Ki az az Orsi?” kérdezte, mert látásból nem ismerhette az “álomban” látott barátnőt. Anita csodálkozott, hogy honnét tudja Emese az Orsi nevét, de elmagyarázta, hogy jó barátnők, és együtt járnak énekelni is. Majd Emese beszámolt álmáról… De a többit hadd mesélje el maga Anita!

Van egy barátnőm Emese! Sajnos egy autóbaleset folytán kómába esett. Ezek után nagyon szomorúak voltunk. (Orsi, Anita) Léleknyugtatóként eljöttünk énekelni. Kedves tanárunk Sándornak jött 1 ötlete, hogy gyújtsunk egy gyertyát éneklés közben. Éppen Emese kedvencét énekeltük: Dzsungelkönyvét!
Pár hét elteltével mikor Emese felébredt a kómából, engem hívott: (Anitát). Beszélt arról, ami azon az énekórán történt velünk. Mintha halotta volna, hogy neki éneklünk. Emlékezett a dzsungelkönyvére álmából és Orsi nevű barátnőmre, akivel együtt izgultunk érte.
Az álmában történtek elmesélése után a nyakamba borult és félórán keresztül sírt.
Kovács Anita : 2006. 03. 28.

2006. 03. 28.

Van egy barátnőm Emese! Sajnos egy autóbaleset folytán kómába esett. Ezek után nagyon szomorúak voltunk. (Orsi, Anita) Léleknyugtatóként eljöttünk énekelni. Kedves tanárunk Sándornak jött 1 ötlete, hogy gyújtsunk egy gyertyát éneklés közben. Éppen Emese kedvencét énekeltük: Dzsungelkönyvét!

Pár hét elteltével mikor Emese felébredt a kómából, engem hívott: (Anitát). Beszélt arról, ami azon az énekórán történt velünk. Mintha hallotta volna, hogy neki éneklünk. Emlékezett a dzsungelkönyvére álmából és Orsi nevű barátnőmre, akivel együtt izgultunk érte.

Az álmában történtek elmesélése után a nyakamba borult és félórán keresztül sírt.

Kovács Anita

2010. júl. 25.

Összefoglalnám, hisz nemcsak a tanfolyamról tudok beszámolni. A Hangdala számomra egy sziget. A Béke szigete. A zene és az éneklés birodalma. Ide vágyakozom, amikor szomorú vagyok, s akkor is ha jó a kedvem. A zene áramlásában feloldódok, a dalok által kifejezhetem érzéseimet.

S mit kaptam a Hangdalától? Új hangokat, tudatosabb éneklést, rengeteg élményt, remek barátokat és egy fantasztikus tanárt.

Szeretek idejárni. Hálás vagyok a Sorsnak v. az égieknek, hogy rátaláltam a Hangdalára!

Köszönök mindent!

A Zene legyen velünk!

Bajkó Ágnes

2006. 04. 06.

Ez alatt a 3 óra alatt többet fejlődtem, mint egy egész félév alatt… ; )

Amikor a legelső órán voltam itt, és az Oroszlánkirály betétdalára skáláztunk, kirázott a hideg… és elöntött a boldogság… : )

Tolnai Klári