Fekete-Kiss Sándor énektanár

A legnagyobb félelem az életben: a nyilvános szereplés

A legnagyobb félelem az életben: a nyilvános szereplés

By on Sze 7, 2014 in Énektanulás | 0 comments

Kövesd a HangDalát!
Facebooktwitterrssyoutube
 
Nyilvános szerepléstől való félelem

Nyilvános szerepléstől való félelem

A minap egy kedves növendékem magánóráján felvetettem, hogy olyan kedvesen, szépen szól a hangja, olyan klasszul formálja  a dalt, hogy szeretnék vele hangfelvételt készíteni, amikor kész rá. Erre a felvetésemre azonnal beszámolt arról, hogy jeges félelmek kerítették hatalmukba, és ettől elkezdte rosszul érezni magát.

Utaltam egy felmérésre, miszerint kiderült, hogy az emberek, amikor arról kérdezték őket, hoy mitől félnek a legjobban, nem a halálfélelmet, vagy hasonlókat tették az első helyre, hanem a nyilvános szerepléstől való félelmet. Ez érdekes, nem?

Én továbbmentem, és arra tippeltem, hogy a nyilvános szerepléstől való félelem mögött nem más húzódik meg, mint a nevetségessé válástól való félelem, ami “rosszabb, mint a halál”.  Az énekesem azonnal egyetértett ezzel az értelmezéssel, mivel ő is ezt nap mint nap átélte.

És nem csak ő. Szerintem Te is, aki ezt olvasod most, nagy valószínűséggel éltél át hasonlókat, akár az iskolában, vagy családban, munkahelyen, vagy akár a színpadon is. Ez lehet a híres “lámpaláz” oka is. Természetesen mindig vannak kivételek, és akadnak olyanok is, akik már igen hamar túljutottak ezen a félelmen, vagy náluk nem is jelentkezett sohasem.

Kiállni mások elé olyan lehet (nem feltétlenül olyan, csak lehet) sokak számára, mintha kiszolgáltatottá válnának a közösség kritikájának, elítélő véleményének, ami akár még paradicsom-, vagy tojászáporban is kifejeződhet (ez már nagyon extrém eset lenne).

Elő is kerestem a netről egy idevágó cikket “A lámpaláz leküzdése” címmel, amiből idézek is egy keveset:

Ha sikerül rávennünk magunkat arra, hogy nekiveselkedjünk a korábban rettenetesnek gondolt szituációknak, egyben lehetőségünk nyílik arra is, hogy megfigyeljük magunkat szereplés közben. Milyen gondolatok jönnek elő, amikor elkezdünk beszélni? Hová irányítjuk a figyelmünket? A legtöbb szociális fóbiás elköveti azt a hibát, hogy túlságosan a közönség reakcióira koncentrál. Ha százan érdeklődéssel figyelik az előadását, ám akad egy ember, aki pofátlanul ásít, máris beindul az automatikus gondolatkör: “Hú, pocsék előadó vagyok. Mindenki azt várja, mikor fejezem már be!” Az önbecsmérlő negatív gondolatok egyre fokozzák a szorongást, és a figyelmünket önmagunkra és a tüneteinkre irányítják: “Hú, érzem, hogy ég az arcom, most már biztos mindenki látja, milyen szerencsétlen vagyok!”. Ettől egyfelől egyre erősebbek lesznek a tünetek, másfelől egyre kevesebb figyelmi kapacitás marad a tényleges teljesítményre (amitől az előadás színvonala romolhat; magad is írod, hogy még az sem jut az eszedbe, amit előző nap megtanultál).

Nekem rengeteg olyan magánnövendékem van, volt, akinek nagyon erős volt ez a félelme, mégis eljutott oda, hogy ki tudott állni a színpadra egy növendékkoncerten, és elő tudott adni egy dalt. Mi hogyan oldottuk meg ezt a problémát?

A megoldás a lámpalázra

A kulcs a magabiztosságban van, az pedig a saját képességben való bizalomban nyugszik. Ha elegendő időt adunk a gyakorlásnak, (hogyan veszünk levegőt egy zenei mondat előtt, hogyan indítunk meg biztonságosan egy hangot, hogyan formáljuk a dallamot úgy, hogy a hang ne torzuljon el, és hogyan tudunk biztonságosan, szépen és kifejezően lezárni egy dallamrészletet), akkor a probléma idővel magától megszűnik.

A figyelmet elvesszük a kudarc lehetőségéről, arról, hogy “mit szólnak hozzám mások”, és ráhelyezzük arra, ami valóban számít: mit akarok kifejezni a dallal? Hogy tudom ezt a légzésemmel, a hangjaimmal, a technikai eszközeimmel megvalósítani? Milyen lelkiállapotot kell ehhez a folyamathoz fenntartanom? A fókusz átkerül a dalra, a dal értelmezésére, és az áramlásos állapot megteremtésére és fenntartására. vagyis már nem arra figyelek, amitől félek, hanem arra, amire törekszem.

Ezt tanuljuk meg a HangDala Élő Énekhang Module 1-2 tanfolyamán, ami ebbe a világba bevezeti a résztvevőket, ezt mélyítjük el a haladó Module 3 HangDalárda tanfolyamokon, ahol a már jól ismert alapelveket újabb, és újabb dalokon keresztül váltjuk valóra, és a Magánénekórákon pedig elegendő gyakorlás után mindenki képessé válik arra, hogy egy dalt önállóan megvalósítson a közönség előtt, vagy egy hangfelvételen.

Szerintem a legtöbb embernek nem “terápiára” van szüksége e félelem leküzdésére, hanem megfelelő tanulási módszerekre, jó légkörre, és elegendő gyakorlásra, tapasztalatszerzésre. Ez vezet végül el oda, hogy a legfélősebbek is képesek magabiztosan kiállni, és megvalósítani zeneileg egy dalt, annak ellenére, hogy figyelik őket a nézőtérről, vagy egy mikrofon előtt; sőt, aki ezt az állapotot megtapasztalja, hamarosan beleszeret, és élvezi a ráirányuló figyelmet.

Ennek a hasznát azt hiszem egyáltalán nem kell bizonygatnom. Ha valaki megszabadul a nevetségessé válástól való félelemtől, automatikusan az egész élete sokkal könnyedebbé, boldogabbá, biztonságosabbá válik, az így elnyert önbizalom az élet minden területén sokkal több sikert, nyugalmat ad neki. Azaz a félelem leküzdésével, elhagyásával kitágul az élete. Ezt kívánom Neked is, minél hamarabb, annál jobb!

Magabiztos szereplés (Gabrielle Aplin)

Magabiztos szereplés (Gabrielle Aplin)

Most már nincs más hátra, mint elkezdeni (vagy folytatni) HangDala énektanulmányaidat!

A Zene legyen Veled!

Fekete-Kiss Sándor
énektanár

Mondd el a véleményed az alábbi gombok segítségével (macskák)!

Tetszett? Oszd meg!
Facebooktwittermail

Post a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

468 ad