Na ez egy hosszú cím, de mindjárt megmagyarázom, hogy mire gondolok, és akkor nagyon egyszerű lesz.

Szóval!... Ezen rengeteget dolgozunk a növendékeimmel, és ha valaki ráérez, megtalálja onnét kezdve egy új világ nyílik meg.

Az egyik megközelítés az éneklésnél, hogy ez egyfajta "feladat", a cél "hangok előállítása", ahol mindenre oda kell figyelni, hangmagasság, mit csinál közben a nyelvem, a torkom, a lágyszájpadot emelem-e, persze a légzés irányítása, stb...

Ezek mind fontosak, ezeket mind érdemes külön-külön gyakorolni, amikor csak az egyik, vagy a másik funkcióra figyelünk. Érdemes! De ez nem minden.

Mert a másik megközelítés, amikor egy természetes folyamatnak képzeljük az egészet, a legfontosabb funkcióból indítjuk a cselekvést, és a többi ponton pedig leginkább HAGYJUK, hogy megtörténjen a dolog, a CSODA. Nem mindegy, hogy hol érezzük a tevékeny hozzájárulást az egészhez, és hol vagyunk passzív, megengedő üzemmódban.

Amikor elveszünk a rengeteg részletben, akkor általában pont a legfontosabb ponton nem vagyunk jelen, ez pedig a légzés áramoltatása, mozgatása alulról, könnyen ott kötünk ki, hogy felül, a torkunk, nyelvtő szintjén akarjuk KONTROLLÁLNI a hangokat, és akkor, még ha meg is szólal a zene, a dallam, akkor is valahogy az egész nem igazi, nem természetes, nem igazán szép. Csak hangok szólnak, de nem valósul meg egy magasabb minőség.

A légzés teljes testből való indítását, vezetését a legjobb a VONÓ vezetéshez hasonlítani. Ami a vonó a vonós hangszereknél (hegedű, cselló), az a levegő vezetése az énekhangnál. A vonó nagyon jó hasonlat, mert ha meghallgatsz egy jó vonóskart, akkor azonnal megérted, hogy mi a jó éneklés, zenélés egyik leglényegesebb eleme. A vonóskar a szimfónikus zenekarban valósággal lélegzik, soha nem statikus, mindig hullámzó a hangerő kezelése, ami a vonó felszabadult vezetéséből ered.

Ha a testben az alsóbb izmokból indítjuk a lélegzet hullámait, biztonságos érzés keletkezik, megszületik a muzsikálás egészséges alapja, ami felszabadítja a felső területeket a kontroll szükségessége alól. Ha alul rendben vagyunk, odarakjuk a megfelelő lendületet, felül elengedhetjük a kontrollt, megnyílhat a torok, a nyelvnek nem kell beleavatkoznia mindenbe, nyugodtan lefeküdhet a medrébe, mert akkor is megszületnek a hangzók, szinte maguktól, és ekkor elég, ha arra gondolunk, hogy "szeretnénk, ha mindent betöltene a rezgés". A hangokra, meg a szövegre is elég csak gondolnunk, és megszületik az egész.

Ha nyílt zengő tereket adunk a hangrezgéseknek, ezáltal az is természetessé válik, hogy felfele megnyitjuk az utat a fejrezonanciák és az arcrezonanciák felé (Maszk), illetve lefele a Mellrezonanciák felé, ez technikailag a lágyszájpad megnyílását eredményezi (felfele nyitunk) illetve a torok lefele is átengedi a rezgéseket, és akkor megzendül a mellrezonancia.

Az eredmény olyan, mintha a szív területed zendülne meg, a fej területek pedig lágyságot és hajlékonyságot adnak a hangnak. Ha ilyen éneklést hallunk, akkor szinte elolvadunk az érzéstől, ami keletkezik. Természetes lesz a hatása, és szívből jövő.

Azaz: van, amit jó, ha direktben kontrollálunk (a vonót, ami esetünkben a levegő áramoltatása), és van, aminél a legfőbb erény, ha nem direktben kontrolláljuk, hanem helyette átengedőek, megengedőek, befogadóak vagyunk - ha hagyjuk, hogy megtörténjen a dolog. Ha ez a kettő egyszerre történik - az egyik direkt kontroll, a másik pedig  kontroll elengedése, megengedés, átengedés - azonnal egy különös szépséget kap az énekhang, az egész előadás élő, természetes, szívből jövő lesz, és nagyon jó érzéseket közvetít.

Nem tudom, ez mennyire tűnik bonyolultnak, felfoghatatlannak, de azt tudom, hogy ezt viszonylag könnyű megtanítani, megmutatni, kipróbáltatni veled, és igen hamar ráérezhetsz, hogy ez milyen érzés, és milyen hangzást, milyen élményt eredményez.

Az a tapasztalatom, hogy a HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK! ez nagyon hamar a Te saját tapasztalatoddá válik.

Ezek után már csak gyakorlásra van szükség, azaz újra meg újra ezt a természetességet meg kell találni, vagy visszatalálni hozzá, amint megvan, nagyon könnyű az egész.

Persze ahhoz, hogy ezt szólóban is nyújtani tudd, annyi gyakorlásra van szükség, hogy egyedül is megszerezd azt a magabiztosságot, amivel ez az egész működik. Csoportban énekelve (együtt velem és a többiekkel) ez azonnal gyakorlattá szokott válni. És ha már megvan az alapvető élmény, mozgás, átélés, akkor ez hamarosan olyan készséggé válhat, hogy akár egyedül is képes vagy mozgásba hozni magadat, hogy mindez megvalósuljon. De a szólózás már feltételezi, hogy a "saját lábadon is meg tudsz állni", ehhez először nagyon jól tud jönni, hogy együtt tesszük meg a mozdulatokat, együtt hozzuk létre a természetesen áramló zenét, hangokat.

Erre valók a HANGDALA ÉNEKTANFOLYAM – NEM CSAK BÁTRAKNAK!, amikre nagy szeretettel várlak Téged!