2009. jan. 18.
Kedves Sándor!
Sohasem gondoltam volna, hogy az éneklés ennyire boldoggá tud tenni engem. Eddig abban a néphiedelemben éltem, hogy aki kappan hanggal született, az ne nyissa ki a száját éneklésre a fürdőszobán és a süket szobán kívül, de erre ez a tanfolyam számomra kőkeményen rácáfolt. Nem arról van szó, hogy Pavarotti lettem, de érzem hogy javult a nemlétező énektudásom.
Nagyon köszönöm ezeket a boldog, vidámsággal eltöltött órákat, és nagyon sajnálom, hogy vége lett, de azért mégsem csüggedek annyira, hiszen van lehetőség továbbra is a Hangdalára jönni. (ha nem bánod)
U.I: Eddig ki nem állhattam a musicalokat, viszont mostanra már a Dzsungel könyve vált a kedvencemmé…
Óriási köszönettel:
Bagonyi Dávid
0 hozzászólás