2007. 11. 11.

Müller Péter írja Örömkönyvében hogy minden varázslatos tevékenységben – legyen az a tánc, egy koncert, az éneklés – megnyílik a szív, és megjelenik a szeretet. Ilyenkor az egónk börtönének falait bontjuk le, és mutatjuk meg végre lényünk igazi csillogását, pl. a zenén, éneklésen, és így a szereteten keresztül.

A modern pszichológiának is van erre egy találó megjelölése: áramlatélménynek nevezi azt a csodát, amikor az ember egy tevékenységben szinte feloldódik, megszűnik tér és idő, „lubickolnak” abban amit csinálunk. Ez hát a Hangdala is, és aki eltalál ide, átélheti újra azt a varázslatot, amit utoljára talán gyerekkorunkban érezhettünk igazán…

Váli Mária